„Volt, amikor a gumik már szikráztak alattunk, de célba értünk. Mert nem volt más választás.” – mondja Lajtai Zsolt, a pécsi rallysport egyik ikonikus alakja, akinek neve összeforrt a Mecsek szerpentinjeivel, a Zsigulik robajával, és a versenyszellem esszenciájával. Története nemcsak a lóerőkről, kanyarokról és célszalagokról szól, hanem egy rendíthetetlen szenvedélyről, ami a gyermekkorban kezdődött – egy Trabant volánja mögött – és máig tart.
Zsolt nem csupán autóversenyző. Ő az, aki tejet töltött a hűtőbe, ha kellett, hogy célba érjen. Aki saját csapatát menedzselte, versenyautókat épített, és minden egyes rajtnál úgy állt oda, mintha az élete múlna rajta – mert valahol valóban így is volt. Az ő szemével most visszanézhetünk a magyar rally aranykorába, megtudhatjuk, miért volt különleges a Trabant, hogyan szikráztak a kerekek Budapest Rallyn, és miért nehéz ma fiatalnak lenni ebben a sportban. Egy élet, ami benzinnel van beoltva – szó szerint is.
