Az első határvonal, amitmegtanulunk.Az utolsó, amit rendesen használni merünk.

Nem kor.Nem státusz.Veszteségek elfogadása díszcsomagolás nélkül.

Az a pillanat, amikor a személyes félelmek rendszert kapnak.Nem eszméből indul. Érzelmi mozdulat. Rendet akarunk ott, ahol bizonytalanok vagyunk.

Játék – miért felejtettük el? Mert túl komolyan vettük magunkat.És közben elfelejtettük, hogy a játék nem felelőtlenség, próbaüzem.

Lépés? Azt hisszük, hogy a haladás mértékegysége. Technika. A-ból B-be jutás.Pedig a lépés nem útvonal — hanem lemondás a biztonságról.

Hit? Még gyanúsabb.Mert a hit nem bizonyíték, hanem döntés. Nem azért hiszünk, mert biztosak vagyunk, hanem mert nem vagyunk és mégis lépünk egyet előre.

Bagossy László neve évtizedek óta összeforrt a pécsi színházi élettel. Rendezőként, színészként és pedagógusként mindig az élő, személyes találkozás lehetőségét kereste – azt a pillanatot, amikor színész és néző valóban „együtt lélegzik”. Legutóbb a Hitted volna? című előadásban láthatta őt a…

A húsvét nemcsak sonkáról és kalácsról szól, hanem lemondásról is. Erre építi legújabb, ünnepi különkiadását az IMPROVOKÁL Társulat, amely „Mondj nemet!” című impro show-jával várja a közönséget.

Szerelem. Az a pillanat, amikor az énkép megreped, és nem menekülsz el.Nem érzés. Esemény. Valami történik veled, nem benned.

Valóság? Az, amiben megegyezünk, amíg el nem kezdünk beszélni róla.Mert amint kimondjuk, darabokra hullik: élményekre, sebekre, nézőpontokra. A valóság nem stabil talaj, hanem mozgó járda. Mindenki csak áll rajta, és közben azt hiszi, hogy halad.