Nem azért mesélünk, hogy „elmondjunk” valamit. Azért mesélünk, hogy találkozzunk. A Bóbita Répameséje pontosan erre épít: három egyszerű történet, amelyekben a hangsúly nem a cselekményen, hanem a viszonyon van – a két játszó egymáshoz és a közönséghez fűződő élő kapcsolatán.