A Latabár név a magyar színjátszás egyik legszeretettebb és legfényesebben ragyogó fejezete. Nemzedékek nőttek fel Latabár Kálmán és testvére, Árpád páratlan humorán, életörömöt sugárzó játékán, amely nemcsak a fővárosi színpadokat, de a vidéki színházakat is meghódította. Emlékük különösen élénken él bennem – vidéki gyermekként rádión, filmen, s az akkor induló televízióban találkoztam először velük, s később is rajongással követtem pályájukat.
De hogyan fogadta őket Pécs közönsége, amikor először léptek fel városunk színházában? Milyen kritikákkal, várakozásokkal és ovációkkal kísérték őket a korabeli lapok, amikor vendégjátékaik révén igazi színházi szenzációt teremtettek? E tanulmány az 1925 és 1934 közötti időszakba kalauzol vissza, amikor a Latabár fivérek pécsi vendégszereplései új színt, friss lendületet és hatalmas sikert hoztak a Mecsek aljára. Korabeli újságidézetek, beszámolók és kritikák segítségével elevenítjük fel azt az időszakot, amikor a Latabárok neve már nem csupán ígéret, hanem garancia volt a színpadi varázslatra.
Dr. Vargha Dezső ny. főlevéltáros írása
Címlapképünkön: Latabár Kálmán és Árpád, 1960 (Forrás: Operett Klub)
