A Pécsi Egyházmegyében december 1-jén már fellobbantak az adventi koszorú első lángjai, amelyekhez Felföldi László megyéspüspök üzenete társult.

Advent első vasárnapján, a Kodály Központ egyházmegyei hangversenyén elhangzott beszédében arra irányította a figyelmet, hogy a mai ember különleges, feszültségekkel teli adventben él. A kapkodás és bizonytalanság közepette a keresztény közösség feladata az, hogy teret adjon az istenkereső ember találkozásának Istennel, mert ebből a találkozásból születhet meg a béke és az evangéliumi öröm.

A püspök hangsúlyozta: az új advent új erőt, lendületet és biztonságot ad. Az adventi várakozás azonban nem létezhet bűnbánat és lelki megtisztulás nélkül, és ez a megtisztulás nem szűkíthető le az ünnepi időszakra. Prohászka Ottokár gondolatára hivatkozva felidézte, hogy az ember élete egészében advent, mert nem cél, hanem átvezető híd a valóság felé. A várakozás így nem passzivitás, hanem a befogadás előkészítése; az emberi lét nagysága éppen ebben a folyamatban mutatkozik meg.

A beszéd középpontjában Jézus szavai álltak: „Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre.” A püspök rámutatott, hogy ez a tűz nem pusztító, hanem a szeretet, világosság és öröm tüze, amelyet a Szentlélek lobbant lángra az ember szívében. Advent lényege, hogy ez a belső fény ne csak megjelenjen, hanem erősödjön, és alkalmas legyen másokat is megérinteni, utat mutatni. Az első gyertya fellobbanása így nem csupán liturgikus jel, hanem lelki folyamat kezdete: a Megtestesülés titka felé vezető fény útja.

A püspök záró gondolata szerint a fellobbanó adventi fény akkor tölti be valódi szerepét, ha Krisztus örömében és biztonságában erősíti meg a híveket, és ha képes továbbadni azt a lángot, amelyre a világ bizonytalanságai között is szükség van.

A kép forrása a Pécsi Egyházmegye honlapja.