Augusztus 24-én világszerte Szent Bertalan apostolra emlékeznek; a hívek felidézik, miként nevezik őt ...

... az evangéliumok „igazi izraelitának”, akit az Úr a fügefa alatt látott meg, és hogyan teljesedik be sorsa Örményországban, ahol a hagyomány szerint elevenen megnyúzzák, majd lefejezik. Innen ered, hogy ábrázolásain kést és saját bőrével tartják; a Sixtus-kápolna Utolsó ítéletén is így mutatják, ezért a késből fő attribútum lesz. Az egyház 1568 óta e napon ünnepel.

A néphit „Bertalan kígyója” történetével is számol: a nem maró kígyók ilyenkor a földbe húzódnak, a vétkesek viszont nyugtot nem találnak. A kígyó gyógyító jelképe kapcsán felidézik a Tiberis-szigeti templomot is: 938-ban ide helyezik Bertalan ereklyéit arra a pontra, ahol egykor Aszklépiosz szentélye állt, így a gyógyítás égi pártfogójaként tisztelik.

Magyar emlékeket is sorolnak: 1181-ben már áll Pécsett az ispotályosok Szent Bertalan-kórháza; a domonkosok később templomot emelnek tiszteletére, amely a hódoltság idején elpusztul. Hagyományát 1749-ben viszik tovább az Alsógyükés szőlőhegy barokk kápolnájával; főoltárképén pálmaágat és kést adnak a kezébe. A naphoz ma is csatlakoznak egyházi közösségek és helytörténészek: imádsággal, tárlatvezetéssel és helyi sétákkal emlékeznek, és a pécsi emlékhelyek kapcsán a közösségi identitást erősítik. Emlékezetükben a vértanúság példája és a gyógyítás jelképei találkoznak; ebből bátorítást és reményt olvasnak ki, amely túlmutat a legendán és az ünnepi napon is.

A kép forrása a Pécsi Néprajzi Múzeum - Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya facebook oldal.